Keresés a honlapon:

Gálla Edit versei (Tavasz előtt, Ideje van, Sztrájkszabadság)

 

 

 

 

Tavasz előtt

Lencsét, kölest válogattál, tűrtél szolgaságot:

adtak végül fizetségül hazugságot, jó nagy zsákot.

 

Menjél messze, tanácsolták, Óperencián is túlra:

nem kell a bandába, ki nem azt a nótát fújja.

 

Sír, zokog a szél, menekül előle ázott falevél.

Mint széttaposott avar, szívós, puha legyél:

 

süppedj talpuk alá, mint a kinyúlt szőnyeg,

hadd lépjenek komótosan széllelbélelt szörnyek.

 

Felvonulnak: üvegszemű, karót nyelt, savósápadt sereg.

Egyenként pöffeszkedik, együtt drótra fűzve pereg.

 

Eljön majd a tél is, elül majd a szél is. Földmélyi rideg

magányban új mag érlelődik; pattan: feszült ideg.

 

Kihajt, kinő, magasba tör egykor elültetett lencséd.

Fagyból rügy fakad, számkivetésből sarjad a szerencséd.

 

 

Ideje van

Ideje búcsúzni a lejárt lemeztől,

idegen az agyondédelgetett sirám.

Ezerszer toldoztam szegény szuvenírt, ha eltört,

ezeregyedszerre nem az én hibám.

 

Elegem van a dohos pinceszagból,

reteszelem az ajtót, reccsentem a rácsot.

Kiröhögöm az egész irdatlan gyűjteményt,

láncfűrészt ragadok és kalapácsot:

 

bezúzom ezt a beomló, büdös hodályt.

Pereg a vakolat, iszkol a patkány,

nyöszörög: bánja már, hogy redves zugban

tengődött penészes fabatkán.

 

Ideje temetni a bomló gyarlóságokat:

Drakula-szerelmek, zombi-becsvágyak, a falánk,

kivéreztető dögök karóba húzva, lefejezve

kenődnek szét a katakomba falán.

 

Ideje gyújtani a bomba kanócát,

kitántorogni a fényre – háttérben robbanás –

a koromsötétből mégis egyre hallom a

csökönyös, közönyös, régi szívdobbanást.

 

Sztrájkszabadság

Köpköd a motor, fröcsög a gépolaj,

indul a felszabadítók tankja:

csúszik-mászik rajta a gyülevész

sztrájktömeg, kiabál, belevész

dübörgő robajba a hangja.

 

Szállj a vagonra fel, amíg van idő,

légy, mint a sáska, egy a rajban!

Átkos különvéleményt odahagyj,

arra vigyázz csak, egyedül ne maradj:

ész, erő, akarat nem segít a bajban!

 

Vár ezernyi bajtárs, befogad, betakar.

Záptojást dobálj, nincs egyéb teendőd –

van muníció, s a gépolaj sistereg,

törtet előre a lázadó sereg.

Míg velük nyomulsz, tömve lesz a bendőd!

 

Roskadjon a híd, lángoljon a vár!

Pusztul a múlt: reakciós hajdani nagyság.

Tengődő renitens, ha marad,

előbb-utóbb a lánctalpakba ragad –

és valóra válik a Sztrájkszabadság.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-06-17 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.