Videó

Hozzád sóhajtunk – Bicskei Zoltán filmetűdje
A Magyar Művészeti Akadémia videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Csorba Piroska versei (Ha majd..., Várva)

 

 

 

 

 

HA MAJD…

 

Ha majd a várost sötétbe csomagolja az Isten,

s nem szennyezi többé földi fény,

akkor látod meg a csillagok tüzét,

ezüst karéját a holdnak – szelet kenyér.

 

Ha majd a csöndbe zárja utcák zaját,

házak zörejét, akkor hallod meg a szél neszét,

föld moraját, patakzenét,

madarak kotta nélkül énekelt dalát,

s megérted a térdeplő bokrok mormolta imát.

 

Akkor majd a város felmutatja rejtett arcát,

mint monstranciát.

 

 

VÁRVA

Az a hely, ahol várakoznunk kell”

(Beckett: Godot-ra várva)

 

Egyszer majd elmegyek,

el innen,

ma még nem, ma este nem.

Az a hely

ahol várakoznunk kell”

itt van.

Tegnap is itt,

holnap is itt,

a város belém növeszti

ágait.

 

Virrad.

Épp úgy, mint máskor.

Talán úgy, mint máshol.

Nem tudhatom,

máshol nem éltem.

Lombot hajt szívemben

a várakozás.

Tegnap is itt,

holnap is itt,

az idő elhullajtja

leveleit.

 

Egyszer majd elutazom,

holnap vagy holnapután

itt hagyok mindent,

csak magamat viszem

magammal.

 

És akkor minden ugyanaz lesz,

ugyanígy várok.

A változás belül kezdődik,

és akkor

kívül is megváltozik minden,

akkor várakozva is

haladok.

 

 

  
  
 

Csorba Piroska (Szuhakálló, 1952) költő, író, tankönyvíró, tanár

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.