Keresés a honlapon:

Csák Gyöngyi: Ülök a baranyai csöndben

 

 

 

 

 

 

ÜLÖK A BARANYAI CSÖNDBEN

 

Ülök a baranyai csöndben. Mélyebb, sűrűbb csönd ez,

mint a gyermekkori. Már nem várja természet-iratcsomóinak

elfogult dicséretét.

 

Vallat. Vallomásra késztet. Kevesell.

Pontatlanságaimat kudarcra váltja.

Kényszerít elölről szemlélni mindent,

Eseményeim ranglistáján az elrontott sorrendeket.

 

Gyónom lázálmaim csattanását, a megmászhatatlan

falon.

Gyónom átaludt ezerévem.

 

Megérti rémületemet ez a csönd, érzi szívem áramütéseit.

 

Szellőfuvintással vigasztal, de erélyesen rámparancsol:

– A legnagyobb bűnös az, akit földönfutóvá aláz a

riadalom!

– Ne felejtsd, ez a föld a büszke haldoklót szereti,

aki néma eskütételéhez, keservei ellenére hű marad.

 

Ajándék megszűnése is – engedi lelkemért

megszólalni a vasárnapi harangokat.

 

Felmutatja a falu fogatlan, aszott kis öregeit,

hogy szeressem ráncaikat, sorsuk gazdag intarziáit,

buzogtassák emlékeik csodaforrását,

vonuljon bölcsességük szájuk partjaira,

szelíd imának.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-05-10 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.