VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Laura Garavaglia versei (Rövid vakáció, Kvantummechanika, Clandestina, Távollét, [A holnap éjszakája már közel]) Fordította: Halmosi Sándor
RÖVID VAKÁCIÓ
Folyékony fény a felszínen. Intuíciókat oldok a mosogatóban. Sem szó, ami átcsorog a horizonton, sem szél, ami erősíti a gondolatokat, sem a kötelező visszatérés vágya. Csak a keserű tudatosság, hogy az életben minden csak rövid álom.
KVANTUMMECHANIKA
Bizonyos dolgok csak megtörténnek, és ennyi. Nem lehet tudni, miért. Ez nem nukleáris alkímia, megmagyarázni az elkülönböződés hat fokát, mely minket másokhoz köt.
CLANDESTINA
A tetőablakból nézem az esőnégyzetet, a duzzadt piros lábat; valami Rimbaud-féle vagyok. Tijuanában kétségbeesett emberek és egerek bújnak át a szögesdróton, én az orromat befogom, ő azt mondja: Hé, guapa!, és én elfutok (ki tudja hova), hogy önuralmat szerezzek. Van egy kanyon az agyamban, és a tüdőmben kráterek. Meg tudom csinálni.
TÁVOLLÉT
Most te beszélsz. Az emlékben tiszta a hangod, és a gyász lepra, ami korrodál. Az idő árnyéka nyomokat hagy minden tárgyon: szemüveged törött lencséi, ruháid a gardróbban felakasztva, a rádió, a könyvek, a versek, a festmények, mindaz, ami voltál. Vagy ami még vagy, egy abszolút máshol, ami eltávolít téged attól, aki szeretett.
[A HOLNAP ÉJSZAKÁJA MÁR KÖZEL]
A holnap éjszakája már közel, tágra nyitja szemeit, a dolgok körvonalait megrajzolja, megméri a dolgok csendjét, a kosarakban rohadni hagyja a gyümölcsöket, összerakja az úton a lépéseket. A sírás azoktól származik, akik kiszáradt szívet keresnek, az aszott bőr az árnyékban pihen.
Megjelent: 2020-04-29 14:00:00
|