Keresés a honlapon:

Tönköl József versei (Tizenkét hónap, Töredék, Rácz Adél fésülte haját)

 

 

 

 

Tizenkét hónap

 

Beágyazva dőzsölő fagyba: Boldogasszony hava,

csontom is egészséges: Böjtelő dúl-fúl hava,

kisrécék hápogása az égből: Böjtmás pihés hava,

szőlőjövésnek rajzolt könyve: Szent György hava,

lobbanva szálló lélek: Pünkösd tócsás hava,

veri az epret a fáról: Szent Iván madárorr hava,

kétség kínja bánt: Szent Jakab mennyei hava,

szívemből tép köveket: Kisasszony ujja hava,

hajolok szédítő kútba: Szent Mihály hava,

holddal az arcom összefordul: Mindszent hava,

hóeső közeleg: Szent András nyúlszőr hava,

Jézus magát jelentgeti: Szűz fia hava.

 

Töredék

 

Már elvetették az árpát,

a csirr-csurr csütörtök várt rám,

dörgött-dörmögött György hava,

semmikor szültek, éjszaka,

 

megszültek letérdepelve,

csuppantam dús-hírű földre,

öregszülőm vízbe lábol,

integet menny kapujából,

 

szertefoszlik szíve, hangja,

ahogy bárányok harangja,

se barátom, se istenem,

ne jöjjön ide senki sem!

 

béka nézett, füttyös este,

anyámat holdra szögezte,

szétnyomott pók lett szemében,

akkor nap már nem is éltem,

 

majori Irén szült engem,

fegyvertelennek kell lennem,

azóta vérben és vasban,

karol zúzmarás magasban.

 

Rácz Adél fésülte haját

 

Nem fájt semmi, mikor elém állt az angyal,

szárnyával szívemhez, árva haranghoz ért,

és vasból volt hajam, vassá vált a hajnal,

és súgtam: Istenem, bocsáss meg mindenért!

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-04-04 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.