Czékmány Sándor: oda-vissza elégia
oda-vissza
elégia
nincsenek kijelölt utak bennem
szerencséjükre mert mit is kezdenék velük
így hát határokra sincs szükségem
a be- és kifelé tágított határaimon már az sem tudna változtatni
ha véletlenül kiderülne egy titkos átiratomból
hogy valahol mégis vannak
és sürgősen – netán miniszterelnöki utasításra –
úgy kellene változtatnom rajtuk
hogy tudomásul kellene vennem a létezésüket
mint törvénytisztelő így a hatályos normatívákat hűségesen betartó
állampolgára országomnak
hangsúlyozottan azon vagyok hogy még legyek
és tőlem legalább annyira függetlenül mint én magamtól
legyenek mások is
megfigyeléseim szerint ennek betartása nem is annyira egyszerű
szájmaszkom nincs de minek is
ha lenne azonnal felajánlanám az első orvosnak
aki találkozni mer velem
kifürkészhetetlen titok ez
néha megálmodom a jelenetet amiben
nagyon idős – idősebb mint most – tagja vagyok a társadalomnak
és szeretném az eddig nagyon szeretett élethelyemet felajánlani
mindegy kinek
de senki nem lenne aki elfogadhatná
bosszantó
mert mi is tarthatna életben hosszabb távon
mint különböző technikákkal elhitetni az elkerülhetetlen létezést
Megjelent: 2020-03-29 14:00:00
 |
|
Czékmány Sándor (1936-2023) költő
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
