Videó

Csomópontok – Turi Attila építőművész
és alkotótársainak kiállítása




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Simek Valéria versei (Egymás lábnyomában, Árnyad sem, Nincs kitől)

 

 

 

 

Egymás lábnyomában

 

A gyufalángot tenyered ölébe

rejtetted. Hóba vágott ösvényen

ballagtunk egymás lábnyomában.

Lámpák fénypontjai kísértek

utunkon a falu dombjai között.

Dal foszlányai szűrődtek ki

egy házból. Ünnepeltek.

Ajtónk elé hófúvást söpört

a szél. Kipirult arcunk, akár

a tűzhely lángja. Otthonunk

álmaink csendes kikötője.

 

Árnyad sem

 

Kortyom és falásom voltál.

Árnyad sem maradt.

A gondviselés markában éltem.

Pettyes ruhámon bogár sétál,

kulcsolt ujjaimra virág hajol.

Itt már nem kell az órára

figyelned. Elveszített szavakba

botlok, felkarcolja bőröm egy ág.

Az idő kalapját véve elsiet,

nincs aki marasztalja.

 

Nincs kitől

 

Nincs kitől kérdezzek.

Elfolyt az alázat a Gaja

medrében cseppenként,

és felduzzadt a múlt.

Egy papírlapra kiöntöm

magamból amit kaptam.

Ezt a szívdobbanásnyi hűséget,

a fölparázsló indulatokat, amit

nekem ajánlottak fel napjaikból,

a sohasem fogyatkozó derűt.

Kik voltak ők? Honnan jöttek?

Kik sorsuk egymásba öltve

jutottak el hozzánk.

A múlt koldusaként felismertem

odaadó életüket, csendes jeleiket.

A mindig szaladó és lemaradó

nappalokat, és a mellettük elmenő

lehetőségeket. Megérkeztem.

Már nem kérdezek.

 

 

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.