Videó

Csomópontok – Turi Attila építőművész
és alkotótársainak kiállítása




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt versei (A dekonstrukció félszigete, Csinszka táncpróbán, Élére állított szappan köldököd medrén)

 

 

 

 

A dekonstrukció félszigete

Helena Junttila finn festőművész képeire



Az idő nem látnivaló.

Intim beszédeket őriz.

Egyébként nincs félnivalója.

Sehol nem időzik.

Mindenkinek ad egy vacsorát.

Ha szóba állna velem, megkérdezném.

Van belőle másik?

Nem-létezőnk se képes lenni.1

Még ha el is menne, nem jutna el az erdőig.



Nincs ismérve, lelökte, amit ráadtak.

Köntöse: lyukas hang.

Az idő nem szokatlan.

Mint bárányra epekedő

medvében a csend.

Kilélegzi a rend.



1 A szövegben Hévízi Ottó idézetek vannak.



 

Csinszka táncpróbán

Legyőzhetetlen póz Ady fotóalbumából

 

 

Ahogy leguggol a hölgy. Minden porcikája fehér.

Hogy tud ennyire ünnepélyesen cipőt fűzni?

Miként tudja a derekát behajlítani?

Mintha előre bukna, pedig biztos lábakon áll.

 

Benne van egyfajta diadalittas taglejtés.

A hátát látjuk, az izmok megfeszülnek.

Mégis laza minden rost, nincs ránc, csak rengeteg fény!

A műgond betetőzése, ahogy babrál.

 

Majd megérinti a cipője orrát. Frenetikus póz.

Ha egy icipicit oldalra fordulna.

Lehetőség nyílna behatóbban tanulmányozni

az egyes takarásban lévő, rejtettebb tájékokat.

 

Nem magamutogató típus.

Ráadásul itt az orákulum költő,

aki egyenesen az ölébe tekint. S kéri tőle:

maradjon moccanatlan.

 

Nyakon akarja csípni ezt a pillanatot.

 

 

Élére állított szappan köldököd medrén

Szentírás az ajtó mögött

 

Évekig aszállyal küzdöttünk.

Nem volt mosoly. Se csók.

Majd hozzásodort Isten a sorsunkhoz

egy harmadik zsinórt.

Önmagát.

Utána jött az eső, az áldás.

Könnyebbé vált az alvás, az ágy.

Kinyílt az Ige ajtaja.

A kis szoba ajtaja mögött felfedeztem

a Bibliám.

Talán száz éve aludhatott, még apámtól származott.

Egyetlen nézésem elég volt.

Hogy rügy pattanjon ki a hozzánőtt imán.

Egy papír volt benne. Óhajok, vágyak listája.

Megnéztem.

Maga volt a szöveg a boldogság hiánya.

De olyasmi érzések voltak benne,

amikkel én is birkóztam.

Öröklés. Csuktam rá a fedelet.

S belealudtam a fejembe költözött dolgokba.

Majd közös fürdést javasoltál.

Megmostad a hátam.

S húsz év után felkapcsolt a bizsergés.

A jó illatú áram.

 

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.