Videó

Exkluzív tárlatvezetés Gordon Eszter fotográfussal Keleti Éva életműkiállításán




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Tönköl József versei (Lovamat most kell megkötnöm, Földi-égi otthon, E-mail)

 

 

 

 

Lovamat most kell megkötnöm

 

Lovamat most kell megkötnöm,

gyönge viola szólott, szívemre éhesen,

meg kell tanulnom újra beszélni,

és mondom, s úgy, hogy magam se halljam,

hogy higgyek: titeket látlak a hó kövér hegyeiben,

és nem bánt, ha nem látogattok meg sohase,

a dombon almafa,

lovamat most kell megkötnöm,

hét lomha kötéllel, akármilyen nehéz is,

most kell két lábamat lejárni értetek,

akik kitépett nyelvvel is hangosan jajdultok

füvek és hóvirágok felett,

túl vagytok sajgáson, tücsökszón, füstön, fényen,

rongyos csizmátokból szalma lóg ki,

temérdek napraforgó vet tüzet,

akár a pálinka, ha meggyullad bennetek,

most kell sebeitekre puha vánkost tenni,

álmot látni, hogy reményetek legyen,

ne egy rongy széles kapa, dib-dáb vas,

dög emésztette malac, pestises bagoly.





Földi-égi otthon



Fúdd el, jó szél, fúdd el,

rengeteg időn át,

bogáncsok tüskéit,

póklábú fű szárát!



Fúdd tenger vizébe,

cigány cimbalmához,

ott jár és már ott sincs,

többé sose látom!



Bújtass el engemet,

mint Isten akarja,

ne fúdd rólam a port,

se jobbra, se balra!





E-mail



Ne aludj diófa alatt, harmadnapos holdnál

ne vágj le májusi cseresznyeágat,

kézzel ne mutasd az utat a temető felé!

Táskám is csak varangy.





  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.