Keresés a honlapon:

Lakatos László versei (szerelem, sorrend, Neked, könyvedbe)

 

 

 

 

szerelem

a kutyákat láncra verjük.
a gazdákat soha.
én a szívemet vertem láncra.

mégis eltévedni szeretnék a hóesésben.

sorrend

hasztalan a kézmozdulat,
csak felkavarom a levegőt
körbenézek 
asztal, ágy, két gyerek, két kacaj
a lényeg, hogy bent minden rendben

Neked

Nem szeretem a sötétet.
Nem tudom az álmaim 
szemétbe gyűrni.
Nem tudok idegen lenni,
rozsdás szög maradni,
ázott papírhajóként 
melletted sodródni.
Leránt az örvényed.
Nem tudlak nem szeretni.

könyvedbe

mosolyod lopnám,
mikor karcolom jégre
szeretlek
hajolnék hűs vízhez,
hullámain üzenném
szeretlek
szélbe szórnám
napjaim hamvait,
írják az égre, földre
szeretlek
kell még
kiáltás, nevetés
könnyek az asztalra,
és kell az ölelés.
megint remeg a szívem. 
dadog a balga.
dadogja
szeretlek, szeretlek, 
egyre csak ezt hajtja.

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-02-06 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.