VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Bíró Rudolf versei (Velencei-visszhang, Ébredés, Együttállás)
Velencei-visszhang
Lágy ecsetvonás a messzi horizont, narancs-köpenybe bújt, néma szerető. Hímzett korcán ülünk, mint holmi pont, mit csak odacseppentett a teremtő.
Tavi-galléron gyűrődő hullámot egy eltévedt kavics simára vasal. Gyermeki arcomba szaladt fullánkot most odaragadt, szerelmes csók takar.
Hisz szél-sóhaj lökte hintában ülünk, egymás gondolatán túl nem hall fülünk. Egyszer zuhanunk, utána lebegünk.
Mosolyt simít a holdfény pír-ajkadra, a csend-élet csomót köt a garatra, kettesben (már) csak itt, csak most lehetünk.
***
Kettesben már csak itt, csak most lehetünk. A csend-élet csomót köt a garatra, mosolyt simít a holdfény pír-ajkadra.
Egyszer zuhanunk, utána lebegünk. Egymás gondolatán túl nem hall fülünk, hisz szél-sóhaj lökte hintában ülünk.
Most odaragadt, szerelmes csók takar gyermeki arcomba ragadt fullánkot. Egy eltévedt kavics simára vasal tavi-galléron gyűrődő hullámot,
mit csak odacseppentett a teremtő. Hímzett korcán ülünk, mint holmi pont, Narancs-köpenybe bújt, néma szerető, lágy ecsetvonás a messzi horizont.
Ébredés
Látod, a hajnal karcokat mar az éj lassan foszló köntösébe, miközben az Álom óvatosan bújik vissza a testmeleg ágy adta féltett bökdösésbe, s karolja át a szuszogó, alvó szerelem lágy alakját, hogy a kölcsönösen lüktető szívek egymásra hangolva játsszák az ébredés színdarabját pár percig, míg az ébresztő riadt sikolya szakítja szét a nyíló liliomok sziluettjét.
Együttállás
Csak álltunk egymással szemben. Megakadt súgógép volt a horizont. Nem is mondhattad volna szebben: Szeretlek. Én meg, hogy viszont.
Szélkakas kapirgált a háztetőn. Egy hullócsillagot ejtett le elénk. Te kívántál. Én meg téged, s a redőny mögül a fülünkbe táncolt a zenénk.
Ég-objektívbe lőttük a szelfink, esőcsepp gördült le arcodon. A mosolygödrödbe gyűlt a smink, libabőr futkosott a combodon.
Pántok estek le a Hold válláról, bájait takarta két bárányfelhő. Gyorsan lekerültünk az ég vásznáról, 18-as karika, hajnal fél kettő.
Zárlatos reflektor volt az utcalámpa, kificamodott ágak árnyéka játszott. Tested szememben totálplánba`, erre csak a szél bóklászott.
Frissen vasalt abrosz most az ég. Elszórt pillanatok rajta a morzsák. A holnap ajtajában vagyok faék, hogy bármikor belelépj, nemcsak mikor mondják.
Megjelent: 2020-02-02 14:00:00
|
