Keresés a honlapon:

Petz György: Ars poetica

 

 

 

 

Ars poetica

 

Úgy is vágok neki mindegyiknek,
hogy vers legyen.
Nem akarok lélektanászra költeni,
se tanárra, szerelemre sem egy ideje.
A kötélen jól elvagyok
– kilengek egyfelé,
a vers meg másfelől –
kapaszkodok belé, könnyedén,
nekem ez kell a mutatványhoz.
És a nézők? Mi dolgom ezekkel!
Mímeljen érdeklődést mindegyik,
a mámor enyém, egy jó sorban lelem,
kavicsban, mit bárki tud,
de csak a tengerparton sétáló kisgyerek
veszi észre. Megsimogatja,
csillogtatja, messzire hajítja;
a tenger majd visszahozza,
másnak is legyen. 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-01-17 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.