VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Gulyás László – Kántor Zsolt: Dicséret – dalszöveg (Őszinte szívvel Előtted, Nincs az a vihar, ami lerombolhatná)
Őszinte szívvel ElőttedDicséret – dalszöveg A szív túlcsordul. Kilép a lélekből az én. Túlfolyik a hála, az öröm és az ének. Ahogy Isten az emberi létbe belép. Kis üggyé válik a profán, a szép. Grandiózussá nő a vágyakozás, a keresés. S csilingel, gyöngy-hangokkal jelez a baj idején. Lejátssza álmodban, miként lett meg a születés? S látod, hogy csillagokkal tele az ég. A felhők, mint szirmok, ágakon ülnek. S a nappal, mint a szőlőprés, csupa ünnep. Mire belemélyednél a bajba, gondba, a rettegés tüzét az Ige eloltja. Megpillantod az Örökkévalóság Szemét. S újjászül a kezdet, a Szent Lehelés. Mint egy palástot, öltözöd fel Isten hitét. Akkor megnyugszik a szíved és az ész. Lecsöppen az oltárról a jézusi vér. Nincs az a vihar, ami lerombolhatnáDicséret – dalszöveg Jött az ár, falként emelkedett fel a hullám. A víztömeg, mint hatalmas súly, hullt rám. Nem tudtam hirtelen, hogyan védekezzem. Majd szólt a Hang, az Úrnak kell átengednem. Bízzam magam a Felkentre, az Örökkévalóra. Ő állít helyre, Ő visz vissza a Jóba. Akkor elengedtem mindent, tudjon cselekedni. Megadással vártam a szabadítást. Megjelent a bajban az Isten és az Írás. S ő rendelkezett megtartásom felől. A félelem erődítménye ledőlt. Ráfeküdtem a hullámokra, mint egy megvetett ágyra. Az Ő tenyere tartott meg. S a szívemben a hála. Az Ő Szava, a hanghullámok emeltek fel. S elmúlt a vihar, ahogy megjött a reggel. S újra a kősziklán álltam. Elnémult a tenger. Nincs az a vihar, ami lerombolhatná, ami a Szent Szellemé. Ő megfogja a próbában a hívő kezét. Körénk gyűltek a bárányok, a galambok s a gidák. Hárfával és gitárral kísértük a hála-imát. S a Messiás vérét magasztalta a Dal. Újra a homlokunkra került a szent olaj.
Megjelent: 2019-12-26 14:00:00
|