Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Turányi Tamás: Éghajlat

 

A terepjáró elrobog, már rég csend,
de még félrefordított fejjel várni,
míg elül a por. 
Szmogos, süketítő hőség űzi fülbe a vért,
a többszintes autópálya-kereszteződés 
sem valódi, inkább, mint egy oldalára dőlt óriáskerék.
Oldaladra fekszel, és már fáj is.

Onga felől int az ikersisak-halom,
az örökké szél ellen vitorlázó templomok 
itt Pesten, s a kettő közé odakívánva valami világ.

Menj el. Rakj alám téglákat,
autóroncsnak szokás, nehogy magamtól nekieredjek.
Itt leszek, csapkodó, leszakadt motorházfedéllel,
éjjelente belém kúszó szúrós tapintású gazzal,
vagy bősz ál-tevékenységekbe merülten,
mint akit keres a rendőrség.

(Testileg még itt tarthatnám, de nehéz lett,
annyi minden sűrűsödik benne, 
mindenekelőtt a bánat.) 
A tócsák színén zöld tajték,
dél körül békák jönnek, de ami él, 
annál mindig sokkal több, ami bomlik, 
mármint súlyra, térfogatra. 
Ez minden délvidék sajátja,
nehezebb szeretni, mint az üde hómezőt,
kristályhideg, mozdulatlan tavat.

Itt oszlopként várnak a halott fák,
hogy rád omoljanak, a málló lépcsőfokok,
hogy eless, húggyal öntözött falak, hogy menekülj, 
Lidérctelep. 
Sörfőzdeként bűzlik, rosszabb nem lesz. 
Mennyi az idő?
Most sem tudod még?

  
  
 

Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.