Videó

Varga Klára: A két torony meséje


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Bara Anna versei (összetört napok, Mielőtt kialszik szememben az utolsó szikra is...)

 

 

 

 

 

összetört napok



 

kopogó szemekkel kutat át minden polcot.

már megint nem tudja összerakni a napot.

elgurultak azok az átkozott darabok, akár

a könnycseppek, amik régen olyan könnyen

előbuktak, vagy mint az utolsó százas a

szekrény mögötti zugban. de nincs ereje

előkotorni, hisz a szíve egyre veszettebbül

ugrál, üres gyomra görcsbe rándul, ahogy

a szobára köd települ. a betűk elmosódnak,

a falak meg dőlnek-borulnak. támasztaná de

súlyosan hajlik rá a nincsen. törött darabjaiból

hiábavaló tervezni a napi mindent. az utolsó

filterből összedobott teát szürcsöli. élvezni

kellene gondolja, míg agyában zakatol, hogy

megint csak vegetáló pók a falon, és a

sarokban kesereg tovább a holnapon.

de mégis hogy rakja majd ki a "napot", ha

ismét elgurultak azok az átkozott darabok?

 

 

Mielőtt kialszik szememben az utolsó szikra is...



éjszaka sziporkázó buborékokat számolok.

Néha kipukkannak majd feltűnnek,

mintha valami láthatatlan száj

újra felfújná őket.

Irigykedem.

Hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze.

Engem sem találnak majd meg egyikben se.

Felesleges vágyak.

Mire a Nap végigkarikázik az égi rutinpályán

ismét szakadt fényfüzérek lesznek a

pókhálóerezetek. Meg-megrezdülnek velem,

ahogy hatalmas lábaival átölel és menthetetlen

felzabál az éjszaka.

 

 

 

  
  
 

Bara Anna (Debrecen, 1949)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.