Fülöp Gábor versei (Hiány, amikor megvakarom a tököm, Hamlet)
Hiány
Amikor itt vagy,
jobban hiányzol,
mint amikor
nem vagy itt.
amikor megvakarom a tököm
amikor megvakarom a tököm
sok minden eszembe jut
először arra gondolok
hogy már nem viszket annyira
aztán arra gondolok
hogy talán nem is viszketett
lehet hogy ez csupán egy
rossz szokás
utána el kell gondolkodnom
botrányos cselekedetemen
ha nem vakartam volna meg
a tököm idejében
talán éppen most kezdene
viszketni istenigazából
azután
végül de nem utolsósorban
eszembe jut baudelaire
eszembe jutnak a szimbolisták
kacskaringós
inkább szecessziós verseikkel –
tulajdonképpen
mit is akarhattak volna ezzel
AKKOR ÉS OTT
Hamlet
Amikor színpadra lépek
és kezemben szorítom
a hamleti koponyát,
mindig lámpalázam van.
A sorsdöntő drámai pillanatban
a koponyát magasba emelem
és jelentőségteljesen körbepillantok.
Látom, hogy körülöttem
a színpadon, a színfalak mögött,
a súgólyukban és fönt
a reflektorkezelők is
mind profik.
Ekkor – a nagy monológ előtt –
a közönségre nézek
és rádöbbenek,
hogy ott is
színészek ülnek.
Ebben a sorsdöntő pillanatban tehát,
mielőtt kimondanám
a nagy dilemmát,
koponyát tartva kezemben,
kiderül,
hogy én vagyok itt
az egyetlen amatőr.
Megjelent: 2019-11-10 14:00:00
 |
|
Fülöp Gábor (Újvidék, 1950. március 19. - ) költő, műfordító, dramaturg, újságíró, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
