Videó

Varga Klára: A két torony meséje


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Filip Tamás versei (Esendő fények, Tejfogak)

 

 

 

 

 

Esendő fények

 

Gyertyaláng libeg az üres színpadon.

Az előbb még itt volt – mondja

valaki csodálkozva, de belefojtja

a szót egy mentő szirénája.

Dallama nincs, csak én hallom

belé az Örömódát, mert tudom,

hogy időben fog odaérni, ahol

lélekszakadva várják.

Vannak, kik

föl se jöttek az óvóhelyről, nem

hitték el, hogy véget ért a háború.

És vannak, kik már indulnak lefelé,

pedig még el se kezdődött az új.

Sötét arcát fordítja felénk a Hold.

A Föld fényei meg oly

esendők, hogy

arra nincs hasonlat. Csak annyi biztos,

ha magadhoz ölelsz egy másik embert,

mintha azt mondanád némán: fiat lux.

 

 

 

Tejfogak

 

A mellkasodba zárt szép

fogolynő szíve s a tiéd együtt

dobognak, s rendíthetetlen

lökéshullámaik fekete

ligetekbe űzik a gonoszt.

A sok gyermek hableány

beléhullajtott tejfogaival nevet

önfeledten a színvak patak.

 

Neki elég színes a pingvin,

a panda, a zebra, a hóbagoly,

a sakktábla, meg a némafilm.

S aki a moziban a billentyűket

gyötri, az is csak feketék s fehérek

közül választhat. Tertium non datur.

 



  
  
 

Filip Tamás (1960, Budapest) költő, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.