Keresés a honlapon:

Köves István: Egy szoba hall – alkonyat

 

 

 

 

 

Egy szoba hall – alkonyat

 

Mióta kevesebb a költőpénz és drágább a mécses,

péntekenként inkább körbejárok

és meglocsolom a lakásban a virágokat.

Megállok minden cserép előtt,

s elsorolom a rokonokat, barátokat,

az ősök felöl könnyű, az oldalág már akadozó.

Gondolok pár szót szólni hozzájuk, közben

hol felelnek, hol nem, csak mosolyognak.

Minden cserépbe egy emlékezésnyit öntök:

egy virág – egy halott.

Huzatban lobbanó láng helyett, csöndesen csurranó vízszál.

Gazsi szerint ez valami pogány szertartásféle,

de ez nem bánt, mert ő, ha nagyon okos is,

mégiscsak (egybeírva!) egy teknősbéka.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-10-31 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.