Keresés a honlapon:

Turányi Tamás: Nedves pókháló

 

Újévkor fiatal vízzel 
öblítette az arcát, első
víz, nem gondolt semmire,
szeme színe a föld színe,
víz néz a cserépbe,

a pálma alsó levelei rég
villamos-színűek, tél,
tépdeste az alsó, száraz leveleket, 
a pálma magasabb így, 
de nem illik túlságosan

észrevenni a dolgokat,
nem ajánlani lehetőleg
magunkat az igazságnak,
csupán a holttérből
éppen kilógni, ezt

hallotta, visszahátrált
a függöny mögé, leült
a hideg burkolólapokra,
barátságos, szűrt fény,
ezt nem viheti magával,

de új év, lett hely,
ide bármikor, 
a pók hirtelen
légyért lódul, s vissza, 
mert nem volt ott légy,

tél, a pók megrázta
fejét, somolygott, 
hálóján a páracseppek,
ahogy megjelentek,
a lábait maga alá húzta,

a csempén ülve ő is,
nincs légy, a függönyön
túl van a szoba, az ajtó,
az utcán a téli fű nem csinál
semmit, onnan néznek.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-06 13:35:20

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.