Keresés a honlapon:

Tönköl József: „Nem is a nap miatt” Appolinaire

 

 

 

 

 

„Nem is a nap miatt”

Appolinaire

Tán eszembe jutott volna vers, amelyet többször hallottam,

de féltem, nem tudom folytatni onnan a sort, hogy:

nem is a nap miatt, nem is a föld miatt,
hanem e hosszúkás tűz miatt, melynek ereje egyre nő majd,
egy napon ez lesz az egyetlen fény, mely megmarad,

mikor a szüreti bálban a nők arca már kipirosodott a tánctól,

egy napon, annak hány éve már, hogy szakadt a hó,

némán ballagtunk a házfalak mellett, és néztük az ablakokat,

amelyekben a muskátlik fehérek voltak, lódultak-pördültek,

mintha az ég hullámzó fáiról szálltak volna a pelyhekkel,

téli dombok az ablakokban, aztán az autózás, be a városba,

egyetlen utca sem változott meg, utoljára a buszon láttalak,

és folyvást lángoltak az üvegek az egyetlen fénytől,
sok kávét ittam ma, fejemet most nyugtatnám a térdeden,

de nem lehet, semmi sem úgy lesz, az álomnak itt ne mondd,

nem is a nap miatt, nem is a föld miatt,

hanem a kazlak miatt, melyek tornyokká válva lobogtak,

a magasba lendítettek, ahogy még egyik vágy sem,

mondta nevemet az Úr angyala a harmadik nap éjszakáján,

hogy elveszít, talán nem is élem meg a tavaszt, mondta úgy,

mintha csak egy parancsot teljesítene e parton,

a folyó, a domolykók és a szálló madarak öreg szárnyai alatt.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-11-30 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.