Keresés a honlapon:

Draskóczi Ágnes versei (Camera Obscura,

 

 

 

 

 

Camera Obscura

(Bolemant Lászlónak)

mert mindig szembejön a táj

látványa megragad

retinádra vetülnek

kis- és nagyfelbontású képei

egy város, egy erdő, egy vízpart

s te exponálsz

kattan a pillanat

egy hangulat

egy érzés

emlékké sűrűsödik

s objektívedre rászelídül

a tűnékeny idő

Itt vagy

Megfontolttá tettek az évek.

Győzött a racionalitás.

Aztán egyszer csak megjelentél

– az álmaimból realitás –,

és kézzelfoghatóvá lettek

csupán vágyott helyzetek, szavak.

Nem kérdem, eddig merre jártál.

Itt vagy. Ha tudnád, hogy vártalak!

Érted sírt a reggeli kávém.

A futócipőm, telefonom.

Színház- és koncertjáró énem,

a tűzhelyem, ágyam, otthonom.

Hajnali fohászkodásaim.

Reménységem, Istenbe vetett.

Itt vagy. Maradj, szeress. nem kérem,

mit én se tudnék adni neked.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-10-21 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.