Turányi Tamás: Mire Don Carlos megérkezik,
Ernanit halottnak hiszik,
pedig megint öngyilkos lett: nagyon sok vizet kell innia.
Üres levegőbe lépett, na de milyen hídról,
Hortobágyé messze kilenc nyílás, lehet a tested megszámolt kapuja,
A gesztelyi híd kettője túl közel, már nem ér, a világ vége is hasonlóan festhet,
nem sötét és viharos éjszaka volt, csak annak kellet volna lennie,
be kellett érni annyival, hogy előbújt végre Il bandito, tenore,
a minap vett pár növényt, köztük egy gerendát,
pár perc múlva már nehezen ment neki a mosolygás,
infelice, e tu credevi,
gyors és felfoghatatlan, akár a só nélküli tojás, létből hátráló valami,
a Mennyországnak nincs ízlése, dörög az involami,
s én csak összerezzentem, ahogy a kedvenc ital eltűnt az életből,
csakúgy, mint a szerelem, de kihúztam magam ültömben,
láthatatlan palack vagyok az elhagyott bárban,
csontvázam fogyókúrázik: hazataláltam.
Megjelent: 2014-08-06 13:02:18
 |
|
Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
