Keresés a honlapon:

Aranyi László: A Torony (Tarot, Nagy Arkánum XVI.)

 

 

 

 

 

A Torony

(Tarot, Nagy Arkánum XVI.)

Istenverte kastélyából az óceán felé. Megsántult, kilencfejű lovon.

Véres-tüskés, ágas-bogas lombkoronájú a mélyzöld emberfő.

Nyáltól síkos, csontszerű Hold a pajzsa:

törékeny csigaház. Különös kígyópárról suttog

a halálra sebzett nővér…

Világunk immár az enyészet martaléka.

Belülről kezdődött a rothadás. (Valamennyi testnyíláson

csörgedezik a málló belsőség gőzölgő leve.)

Elutasította a spontán alakuló, természetes,

uralomnélküli közösségeszményt. S a hierarchikus, tekintélyelvű

csinálmányokról csak a hatalmi téboly hazudhatja ideig-óráig,

hogy életképesek.

 

Az asszony formátlanná vénült monstrum, szipirtyószerű.

Napról napra piszkosabb, büdösebb, undorítóbb

– a bővizű patakok üde nimfái helyén. (Ő is kiégett

trottyot lát, s unottan illeszti táguló odvába a petyhüdt lompost…)

A kölyök elvtelen, épkézláb jövőkép nélküli zombivá serdül. 

 

Ez a keresztény értékrenden alapuló „család”!

Véres-tüskés, ágas-bogas lombkoronájú a mélyzöld emberfő.

Hírmondónak hagyták. Háború, éhínség, pestis dühöng a

kikötő sikátoraiban.

„Hallod-e csontvázmatrózok örömujjongását

az indulni kész Naglfarról?”

Mögötte csikordul/fordul, nyüszít,

sír az összedőlni készülő, sánta torony.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-10-11 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.