Czékmány Sándor: még minden rendben
még
minden rendben
az először meglátott tenger fekete árnyékokkal irdalt
piszkoskék hullámaitól nem voltam elragadtatva
éhes voltam piszkosul fáradt és kicsit dühített hogy semmi
végtelenség csak a nyirkos hideg és a fel-felcsapó hullámok
párafoltjai
egy sziget zárta a láthatárt végében kiemelkedő építményfolttal
helsingör vára mondta áhítattal kísérőnk amikor éppen
fordulni akartam hogy kikerüljön a didergető nyirok
ennyi maradt meg bennem a nagynak remélt élményből
és visszafelé valahol még egy partszakasz
irdatlan mennyiségű óriás kőtömbök hegyként torlódva
formájuk mint a hegyi patakok simára csiszolt kavicsai
ugráltam egyikről a másikra
alattam szakadéknyi hézagok fölöttem viharfelhőnyi
sirálytömeg
és bennem az érzés ahogy ugrástól ugrásig
zsugorodik az életösztön
innentől
mint aki már mindent látott
mániákusan zárt kertbe képzeltem magam
növényekkel szakaszosan szabdalt térbe
harsány színekkel az ágak bogozhatatlan szöveteiben
tömegbe nem megyek
tömeggel nem megyek sehova
mostanában kikapcsolódásként nézem ahogy a szomszéd
hajót épít magának
azt mondja viking ősei tiszteletére körbe fogja hajózni európát
és mutatja a térképen hogyan
a feketetengertől a káspiig rönkökön – pont mint az ősei –
és onnan északra feljutni már gyerekjáték lesz
lefelé hazáig meg pláne
mesél mesél miközben szorgalmasan fűrészel kalapál csiszol
nézem a hajót és látom minden eresztéke üzeni felém
hogy nem akar ő menni sehova
Megjelent: 2019-10-07 14:00:00
 |
|
Czékmány Sándor (1936-2023) költő
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
