Videó

The Bewitched: Scene 1 (Harry Partch)


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Köves István versei (Jelek a Kim Ir Szen reptéri beszállókártya hátoldalán, Indulás a repülőtérre)

 

 

 

 

JELEK A KIM IR SZEN REPTÉRI

BESZÁLLÓKÁRTYA HÁTOLDALÁN

 

 

Van úgy, hogy a költő egy villanásra belelát,

többet tud meg a szükségesnél, többet az ajánlatosnál,

ott áll kábán a phenjani múzeumban, egy szöveget bámul,

a kísérő megismétli: jól értette, igen, 80 000 jellel

– háromszáz évvel jó Gutenberg születése előtt egy

ismeretlen, nevét megjegyezni sem érdemelt koreai mester

nyomtatta gondolatait az életről, szerelemről –

ott áll a költő Phenjanban, a múzeumban, s szégyelli magát,

idézőjelbe csúszott tudását, magabiztosságát, egész

dezodorált kultúráját, lesomfordál hát a lépcsősoron,

aztán „hazahajtat” európaisága alá rendelt Volvóján a szállodába,

sietve összecsomagolja a bőröndjét a hosszú hazaútra,

gondosan külön a szennyest és az ajándékokat,

törölközőbe bugyolálva a flaska kígyópálinkát,

lássa mégis a szomszéd, nem olaszba vagy

spanyolba volt, ő megjárta a csodás keletet,

nem magyaráz, hogy ez egy másik kelet volt,

nem a piramis, nem a tevehát,

hallgat, mint aki többet tud a szükségesnél,

koccint, némán, mint aki többet az ajánlatosnál,

mint a költő, aki a világ kútjába egy villanásra belelát.

 

 

INDULÁS A REPÜLŐTÉRRE

 

 

Van úgy, hogy a költő azt gondolja,

tudna élni máshol, akár pagodában is,

hisz végül: itt is csak emberek élnek,

jók, rosszak, sőt, ezek szeme tele mosollyal –

ám egy ólmos hajnal Phenjanban is ébren leli

s hiába hegyek, folyók, kilométerek ezre,

valahol a 33. és a 43. északi szélességi meg

a 124. és a 131. keleti hosszúsági fok között

akárcsak otthon: bámul az utcára bénán, egyedül,

nézi a kirakatnélküli sugárút szédítő egyenesét,

a kendőbeborult, tipegő lányok nyomában

peckesen kopogó katonákat, a kanyargó kerékpárokat,

az anyjuk hátára púpozott csecsemők alvó ringását,

tömött trolibuszokat, suhanó Volvókat, ezüst Mercedeseket,

a kék zubbonyokat és a lila masnikat,

a metrólejáratban csoszogó sok száz tornacipőt,

s e hajnali balett-bemutató karmesterének,

a rendőrnő barna botjának kimért, büszke táncát –

míg érzi, hátára hűlt az átizzadt ruha,

nem érdemes már visszabújnia,

lassan egészen megvirrad,

kilobban a láng a csuhcse emléktorony csúcsán,

ő is nyújtózik egyet, indul az új nap, udvariasan

jó reggelt kíván magában mindenkinek, ellép az ablaktól

s mosolyog a gondolaton, hogy tudna

máshol is élni, nem csak otthon, de minek.

 

 

 

  
  
 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.