Keresés a honlapon:

Turányi Tamás: Gondor helytartója

 

Valószínűleg tiszta volt kint az ég,
amikor az arcomat a nyakadra tettem,
az első busz nyomorult zajára

filléres öröm a hajnali szürkületben,
a szívedet nem hallottam,
volt is, meg nem is, de azért járt,

ahogy a napóra, másfelől
párás homlokod, doromboló artériád
kényszerített mozdulatlanságra,

szétgurultam volna rajtad,
mint éppen felfűzött gyöngy,
forró padlón a higanycseppek,

ma sem tudom, hogy az utam
mélyült vagy hosszabbodott veled,
nehéz idők voltak, Isten is

valami gyógyszert szedhetett,
szabott ára volt mindennek,
amit akkoriban tettem,

beszélni erről már nem,
de mint forró levest, magamban
fújhatom a titkodat tovább

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-06 12:22:46

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.