Turányi Tamás: Fonat, semmi trükk
Mintha lovak szemébe hazudtam volna.
Nincs kétség, a Bábos egy kis időt hagyott,
de a benyújtott számla címzettje én vagyok.
Elsorvad az igen, ha nem mondasz elégszer nemet.
Macabre-pózok az ózon-
lyuk alatt, hát kit utálj, kérlek, ha nem saját magad.
A drága, sáros hugi, akivel kettő az egyben,
táncolt velem a ghymes-i esőerdőben.
Nem láttam arcokat, de ami odajött,
végül megharapott.
Úgyhogy a medve sajnos mégis jön tovább velem.
Haza az autóban majdnem meghaltunk,
reggel rátaláltunk a kiszökött macskára,
mint törött kígyó, csusszanok le érte
a szűk, mocskos pinceablakon az idegen házban.
Nem ismer meg, ő is ölni akar, sokkot
adunk és kapunk, arcszínem matt,
gyakran sakk-matt, álmomban egy
kollégiumi hálóteremben az ágyak
mellé sorban letelepszem, súgom-búgom:
hé, fiúk, nincs kiút, aztán összeszedem a
ruhám a szürkés fényben,
a folyóig csupaszon megyek,
a víz kedves, hömpölygő, véres artéria a kelő
nap alatt, látsz most valamit a szememben?
Nem, semmit, feküdj vissza,
nyújtózz el.
Megjelent: 2014-08-06 12:18:56
 |
|
Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
