Keresés a honlapon:

Aranyi László: Az Ördög (Tarot, Nagy Arkánum XV.)

 

 

 

 

Az Ördög

(Tarot, Nagy Arkánum XV.)

Görcsbe rándult ujjai: karmokban végződő,

lángoló oszlopok. Egyik felnyársalja a menny méhét, a tömpe,

a megvastagodott

  segglyukába csusszan.

Eleven pókháló-szövedék az érzékelhető.

Táncra perdül a Vén Patás.

Hájas, gyóntatószék-koptató tramplik hüledeznek,

a rozmárfejű inkvizítor

Johann Weyer „Pseudomonarchia Daemonum”-át lapozgatja.

Tükörképünk visítva hátrál,

végül elnyeli a füstös-fingos barlangkürtő.

Mozdulatlanná tisztuló, éber nyár-éjszakákon

idézzük a saját farkát kereső, összetekeredett kígyót,

a hófehér, szárnyas bikát,

Sekhmet nővért, a tágult éjben vakon üvöltő farkasokat,

a kihűlt Hold skorpióit, a kő-démonok falanxát,

a ló-embereket…

 

 

Az Úrnő csiganyáltól nedves, alélt virágkoszorút köt

a szelíd kecskebak szarvaira.

A Mindenható helyén faragott kőbálvány,

(és méretre vágott műanyag csövek).

Némán, vakon, süketen párzik a paraszt (az egész Univerzum

rókaízű és szarszagú, fagyos pléh-lemez érintésű), ám a közeledő

hegedűszóra

újból táncra perdül a Vén Patás.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-09-09 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.