Lakatos László versei (csend, Csúf vers, igazság)
csend
lassan maga alá gyűr a mennyország.
arcomba csillagok taposnak árkot,
foszladozó teherré válik nevem
kezed keresem, tapogatva
toporgok egyhelyben
néma lettem. szelíd vadállat.
...
táltosfán kapaszkodom,
kezembe titkot szorítok,
s titkommal a távolba veszek.
összegyűrt, néma ugatás lettem
az Öreg Isten tarisznyájában.
de lehet, még az sem.
Csúf vers
Izzadt talpal,
Zsíros hajjal megyek a mennybe.
Ha fogadnak
Fáradt arccal előre masírozunk
Előre! Előre!
Nyálbuborékot fújunk ma az
Ég felé
igazság
emlékek mellé borulva
a két karodba álmodva
ringatom deresedő fejem.
álom? csak emlékek,
kusza hétköznapok elegye.
néha megrettenek a
valóságtól, vagy ha úgy tetszik
a jövőtől.
ilyenkor a szeretet igazsága,
a tenyeredbe gyűrt szerelmes levelek
ideges zizegése jelzi: összetartozunk
Megjelent: 2019-09-05 14:00:00
 |
|
Lakatos László (1980) író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
