Keresés a honlapon:

Gerle Kiss Éva versei (Csak a hang, a szél, Kötelék)

 

 

 

 

 

Csak a hang, a szél

Ne nézz, csak a hang, a szél, 
az utcazaj mögül láss, 
csak mintha betagozódnál 
a tájba, mint futó 
mellett robog a relatív 
világ, 
tájékozódási pont nélkül is 
visz előre az ösztön, 
a felhőket karámba hajtanád. 
Mintha lenne valami más, 
s ne csak a föld húzza lábaid, 
a lebegés az egyedüli elviselhető 
valóság, 
illúzió a lebegés, 
amikor hagyod, hogy 
gravitáció nélkül létezz, 
fejben tökéletes 
a technika, fölé- és alá- 
nézni mindennek, amit vársz. 
Odamenni hozzá, vagy magadhoz 
hívni, a telekinézis létező, 
csak ne a megszokott reggel, 
kávé, meleg paplan, csak ne az este, 
tévé, távirányító. 
Csak ne úgy, ahogyan kell, és illik, 
ahogyan az elvárható, 
csak minden máshogy, 
ez a mindennapi meghasonlás, 
önmagad határai, 
csak egyet kellene, 
újrakezdeni. 
Máshol és más korban, 
amikor még hihető volt, 
a feltámadás. 

 

 

Kötelék

 

Mit mondhatnék, ha alattam kifut az út,

s felettem rég nem kék az ég.

Elaludt a világ körülöttem, ősz van, s a hajszálak

is, mik a vállamra ültek, vagy belecsavarodtak

kabátba, szőnyegbe, mind egyvalamit súgnak,

s mégsem hiszem,

a barázdák az arcon nem az enyémek,

csak ki nem simult gyűrődések, alvás után

rajzolt táj, bejárható évek lenyomatai.

Ismerős mozdulatok, bevált sémák,

kéz és láb, test, fej, izmok, inak feszülései,

az emlékezet emelte pontonhíd

a múlt, s a jelen pillanattöredéke,

jövőbe meredő vektorok.

El kell hinnem, a minden csak ennyi,

évtizedek mennydörgései,

a sors csak egy gondolat

mondatok, és szavak sercenései

néhány jajszó, suttogás

és az egymás közé emelt falak

épülnek, dőlnek, omlanak.

S közöttük a tér. Vagy ami van, ami nincs,

mint az elemi részecskék, 

oldhatatlan kötelék.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-08-26 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.