Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kőhalmi Ildikó: Előidő – prehisztorikus dallamtöredékek

 

 

 

 

 

Előidő

prehisztorikus dallamtöredékek



1.

ha nem őrjöngenétek

vagy ők

vagy mi

vagy senki sem talán

hallani

lehetne

a szorongás idegesítő

cuppo-

gását a

sárban hallani lehetne

tüzet

ropogást

fémvárost üvegvárost

lovak

patáit

dobognak ta-damm

aztán

sorban

lelövik őket minden

ordít

kiabál

átkozott hangzavar



2.

zsugorodó befejezetlen korszak lezárt

évnegyed fölöttünk bizarr törvények

tagadás teher korom végesség durva

kompozíció rombolás-ábrázatokkal

ökölbe zsugorodó kéz magyarázata

csökönyös embernyak-tűzfalaknak

különös szürke ólmos haladással a

sárból fényszálkás kráteres halk fejét

leszegve világtalan madár emelkedik

tolla rendetlen merev tagjait vonszolja

némán nézi a függesztőszíj kivöröslő

hólyagos befűződéseit egyre szólítják

halkan és messziről előjön odalesz

élesebben kitetszik a vakság sárgul

elpereg rohad üres keserű hősi halott

homorú fagyszáraz bálvány kőmadár

borostyánkígyó visszaforgató idők



3.

világ részegei kik egymás szájából állott
ecetes lőrét vedeltek sárga föld vörös
szem kialudt lámpás suttoghat akárki
öklendeztek a romlatlanságtól csak saját
hangotok hallatszik csak saját szavatok

értitek maradjatok egymásra végleg



4.

meg kell fulladni a terráriumban

idegméreg hűtlenség képmutatás

az ostoba szüntelen vigyorog vad

giccses álmait meséli hülye vagy

mondja és villámidézetet mutat

az igazságról az arrogáns örökké

harsog kiszorítja a levegőt húzd

össze magad ne kérdezz ne akarj

annyira másféle lenni etetés idején

kijáratot és szövetségest ne keress



5.

orvul meglopom magam

elveszem ami jár és azt is

amim soha nem lehet így

arra ébredek egy reggel

hogy belakott világom

egy ágy egy asztal pár

könyv rajzokkal kitalált

történetekkel leveszem

őket a polcról és idegen

szerzők verseit olvasom

mert ők bizonyára tudták

amit én csak sejteni vélek



6.

az ember feleszi szerelmeit

így marad örökké éhes

kenyeret szór szét a madarak

között és a fogadalomról

prédikál alighanem hiszi amit

beszél hogy is ne hinné

különben visszazuhan lehet

kár lenne összekeverni

a hűség szavait az ámítással

olyankor bizonytalan ha

elfogy a kenyér és a madarak

elrepülnek nem érti ugyan

de rácsodálkozik a repülésre

korgó gyomra émelyeg

itt marad kiürült zsebekkel ők

egyre magasabban szállnak



7.

idő szikláján a zúgás

barlangi ember képei

modern galériáktól

távol távolabb sehol

semmit ne mutassatok





8.

ahány zsinór van mind szakad

ahány kezem vérzik valahány

aztán idővel csak elmúlik az is

vagy úgy marad megszokom

mint a zsibbadó agyat port a

szemben zsákot a vállon esőt

villámlást veszedelmet sötét

véget nem érő tapogatózást



9.

végül már tényleg semmi se látszik



10.

világosságot építek

ne zörgessetek





  
  

Megjelent: 2019-08-14 14:00:00

 

Kőhalmi Ildikó (1967) költő, dalszövegíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.