VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter versei (Urban legény, Nem állt össze, Merengés)
Urban legény
Je suis Péter, je t'aime Budapest, vidéki pulya a city közepén olcsó italozót keres, mint régen a cimborákkal, zugkocsmákban volt az ágyunk, a mosdókagylót megszentelni egymás haját fogva jártunk. Ma csak egyedül. Pivo! Pivo! Igen, a másik is nekem lesz. Felénél járok villanyoltáskor, zárás után egy egészséges séta, ... hajnal felé találkozás egy tourist-tal, a pad, amin ül, egyszerre wc és kocsmaasztal. Kérdése egy "Where am I?"-ba kevert másnapos remegés, Válaszom zárt ajkak mögött elmormolt "Flórián square".
Bennem vagy, mint a várkövek a térben, elraktalak későbbre, de semmi nem olyan, mint régen, új világ, új alapok nélkül, elharapott szavak, félromok. Biztos lábak nélkül esek-kelek, nadrágomon sárnyomok, Egyik percben még elbújnék, remélve, hogy senki se talál, a következőben befekszem a legfényesebb csillag alá. Karácsonyi díszvilágítás December első hetében, mellettem egy Engel szól: "Es ist noch schöner am Abend!" Újságpapírból takarót szövök, próbálom betörni az ágyat. Van lakásom, félig saját falam, de otthon ott van, ahol várnak.
Nem állt össze
Én vagyok az, még mindig, anyám, testvérem megismernek. Gyakran mondják, megváltoztam, pedig sosem voltam olyan, amilyenre emlékeznek ők.
Egy régi, kinyomtatott fotóról kivágtam egy csíkot a szemeimmel, és felragasztottam a tükörre. Végre nekem is ismerős volt, aki onnan visszanézett rám.
Időnként messzebb kellett volna állnom, hogy lássam, ki is vagyok éppen. Nézegettem a foltot, a szemölcsöket, borotválkozáskor a szakállam, de a részletekből nem állt össze a kép.
Merengés
Beforrt ösvényeken sétálsz, a bánat a nyomodban csahol. "Hozd vissza!" – játszol vele, és könnybe borulsz, mikor megteszi.
Jólesik, oly régóta száraz a szemed.
Megjelent: 2019-08-12 11:30:00
|