Keresés a honlapon:

Aranyi László: Iszony és mélység (II. változat)

 

 

 

 

 

Iszony és mélység

(II. változat)

 

 

      Penészes, pestisszagú, görcs sikátorok mélyéről

            lakmározni hívtak. A Bűnevő vagyok.

Üdv, drága hölgy! Hullamerev a tátott száj, dög-csókjaid íze kísért

                    ragacsos húsban, szétfolyó, szőrös kenyérben.

 

 Viasz-mellein ülő cseréptálból zabálok…

(Gőzölgő pecsenyék közt szar-szerű hurka,

      s égnek meredő nyúlláb.)

 

 

            Vétkeid bendőbe költöznek, úrnőm,

                    iszonyú ábrákkal telivésett oszlopok,

s Valac kétfejű viperái közé.

 

                    Hazatérni, drága hölgy?

 

Lókoponyák, rozsdás kardok, átmetszett torkú szeretőim közé?

Mondd, szembefordulva Istennel,

      (mögöttünk a férgesedő csontjaikig lecsupaszított söpredék),

akadna-e, aki megérint,

amikor tátongó, nyálkás sírgödrébe visszaköpöm

a halaitól

megfosztott óceánt?

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-08-02 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.