Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt versei (Pejoratív parfüm, Pikírt parfüm, Illatszer toccata)

 

 

 

 



Pejoratív parfüm

Lágy szellő és kék selyem

 

A liliom agresszív szirmai

Éj ízű teába áztatva

A vér illatára emlékeztetnek

Íróasztalon egy gyanta

A piperepolc színváltós angyala

A hónaljában méhecske alszik

Álmában frézia a sminkje

A hűtőszekrényben egy meghámozott banánra

Fonódott a levendula szára

Jégcsap csókolja érdesre

Pejoratív huzat az ajtócsukódás

Mi ez a mozgólépcső-atmoszféra?

Leheletnyi lábjegyzet ez ama orrcimpáknak

Profán szálakon át csiklandoz a bánat

Mégis csak a Legfelsőbb Istené az imádat

Övé a hitelesség és a tekintély aurája

Mint a tudat nyersanyaga a nagysága a bája

A kontraszt absztrakt aromája

Tőle van a grandiózus nyár

A végtelen tárlat

Frenetikus test @ egy hús-vér hangszer

Szellemet lehel bele elalvás előtt

A trendi légáramlat:

Ami a zene a fény s a Pára



 

Pikírt parfüm

Egy szó lehelete



Hópehely alakú menta

hull a fűre, ahogy lapozgatja a kéz

a könyvet.

Könnycsepp-menta.

Bíbor, száraz bor. Ajak-öntet.

Kék jégkocka a pohárban –

egyre zöldebb.

Mintha egy regényből lapátolná

az éj a földet.

Kilóg a nappal a lapok közül.

Egy kis fény a verssor,

ami az ágy szélére ül.

Illat is, meg dallamfoszlány is.

Ha akarom, indulat, ha félek tőle, hit.

Megint gránátalma ízű a lift.

Jégkrémet eszek benne.

A tükrön tegnapi rúzs.

Itt beleborzong egy test.



Illatszer toccata

És fúga



Az árnyékok íze-zamata izgat.

Ahogy hajlongnak. Recsegnek, ropognak.

S nem képesek egymáshoz érni.

Nevezhetnéd őket hazugnak.

Mert pletykálkodnak, vádat koholnak.

Csak épp, hogy belenyúlnak s belelógnak

a fénybe. Mint pillanat az évbe.

Majd nyomban kilépnek, amikor megégnek.

Suttognak, elpillednek s lelépnek.

Virtuális indigók. Zenés nesz.

A semmi megjelenítői ők.

Elvont erények.

Ők tudják csak, az életuntság merénylet.

Jácint, zsálya és menta. Nád törik, ami édes.

Keveredik a hajzuhatag, a rózsa, az élet.

Álmában a forma testté lesz.

S az árnyék ajka felnyílik. Párolog el az Éj-szesz.

 

 

 

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.