VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt versei (Pejoratív parfüm, Pikírt parfüm, Illatszer toccata)
Pejoratív parfümLágy szellő és kék selyem
A liliom agresszív szirmai Éj ízű teába áztatva A vér illatára emlékeztetnek Íróasztalon egy gyanta A piperepolc színváltós angyala A hónaljában méhecske alszik Álmában frézia a sminkje A hűtőszekrényben egy meghámozott banánra Fonódott a levendula szára Jégcsap csókolja érdesre Pejoratív huzat az ajtócsukódás Mi ez a mozgólépcső-atmoszféra? Leheletnyi lábjegyzet ez ama orrcimpáknak Profán szálakon át csiklandoz a bánat Mégis csak a Legfelsőbb Istené az imádat Övé a hitelesség és a tekintély aurája Mint a tudat nyersanyaga a nagysága a bája A kontraszt absztrakt aromája Tőle van a grandiózus nyár A végtelen tárlat Frenetikus test @ egy hús-vér hangszer Szellemet lehel bele elalvás előtt A trendi légáramlat: Ami a zene a fény s a Pára
Pikírt parfümEgy szó lehelete Hópehely alakú menta hull a fűre, ahogy lapozgatja a kéz a könyvet. Könnycsepp-menta. Bíbor, száraz bor. Ajak-öntet. Kék jégkocka a pohárban – egyre zöldebb. Mintha egy regényből lapátolná az éj a földet. Kilóg a nappal a lapok közül. Egy kis fény a verssor, ami az ágy szélére ül. Illat is, meg dallamfoszlány is. Ha akarom, indulat, ha félek tőle, hit. Megint gránátalma ízű a lift. Jégkrémet eszek benne. A tükrön tegnapi rúzs. Itt beleborzong egy test. Illatszer toccataÉs fúga Az árnyékok íze-zamata izgat. Ahogy hajlongnak. Recsegnek, ropognak. S nem képesek egymáshoz érni. Nevezhetnéd őket hazugnak. Mert pletykálkodnak, vádat koholnak. Csak épp, hogy belenyúlnak s belelógnak a fénybe. Mint pillanat az évbe. Majd nyomban kilépnek, amikor megégnek. Suttognak, elpillednek s lelépnek. Virtuális indigók. Zenés nesz. A semmi megjelenítői ők. Elvont erények. Ők tudják csak, az életuntság merénylet. Jácint, zsálya és menta. Nád törik, ami édes. Keveredik a hajzuhatag, a rózsa, az élet. Álmában a forma testté lesz. S az árnyék ajka felnyílik. Párolog el az Éj-szesz.
Megjelent: 2019-07-17 14:00:00
|
