Videó

Magyar Írószövetség elnökválasztása


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Bártfai Attila Márk versei (Szabadon foglak, Galéria, Kukucs)

 

 

 

 

Szabadon foglak

Kiért sírtam a Keletitől a Déliig?
Érte vagy magamért?

Hiába rejtettem
arcom a tenyerembe,
kifolyt belőle, mint a
képmása szememből.
Ezüstváladék szivárgott
ujjaim közén és virágba
borult bennem a fejfájás.

– Elbántam magammal,
hogy elhittem őt,
mint a beázott
szoba a tetőt?

– Fekete nyár kéménye
füstölj! S a rőt macska talpát
égessed kormosra!

Ilyeneket sziszegtem
magamban, mint a bolond,
kinek tulaja megölte
tréfáit. Aztán végállomás
jött és mondóka.
Ácsorgás a semmiben.

– Nem! Nem! Nem!
Tagadtam. Bármit. Mindent.
– Gyí, te mozgólépcső! Gyí, te!
Nem maradhatok
ennyiben!

 

Galéria

Dombormű barátaim
lemezből gyűrik magukat,
árnyékolja színüket
a nemes oxidáció;
fémes lelkük fonákja
támasztja föl bronz-testüket,
maguk felé hajlanak.

Kiállításra készülve
tagolják a téridőt,
akár a könnyű részletek
egy végtelen mondatot;
életem galériája
tőlük olyan idegen,
mint a kongázó üresség.

Jót állva kerülgetnek,
amíg ténfergek közöttük,
szépek, laposak és nem
gondolnak felőlem semmit;
rebbenetlen szájuk súg,
akár a szivárgó huzat:
‘Nem voltál a barátunk’.

 

Kukucs

A tárgyak közé zsúfolt hiányról,
s a kalandokban helytálló szünetről
mindnyájan elhallgatunk valami
kimondottan lényegest. Barátaim!

Fárasztó formaság üres arccal
jó képet mutatni, vagy vágni hozzánk,
netán máshoz; miközben tudjuk, hogy
csak a hézag, a csönd, és a szürke egy

árnyalata valóságos. Mit ér
a kukacvirág, a kedves nefelejcs
és a molett hortenzia határ -
- őrsége kertjeinkben; s a szobákban

strázsáló giccsgyűjtemények? Mennyi
zsold tart jól, egy porcelán hadsereget?
Kit ábrázolnak cifra tükreink,
ha beléjük pillantani nem merünk;

okulván a királynő sztoriján?
Hiába vallunk színt: vörheny szerelmet
mondjuk, vagy narancsos barátságot,
pasztell díszletek között ripacskodva,

végtelenül és rosszul, ha egyszer és
mindenkorra közönség vagyunk és nem
színészek. Talán bárdolatlanság a
részünkről, hogy „nem lenni igyekszünk”,

mint a költő mamája, talán csak
vakmerőség. Bárhogy legyen: ha végül
nem vagyunk; tulajdonképpen mindegy
is, mért szívódunk fel a ’nincs’ gyomrában

oly készségesen, ahogy a cukor
oszlik ízzé a keserű teában.
Néha önkéntelenül locsogunk
a semmiről. Mintha egy csap dalolna.

 

 

  
  
 

Bártfai Attila Márk (Budapest, 1978) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.