Videó

Nagy Zsuka felolvas – Irodalmi Jelen


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Bátai Tibor versei (Az ostor vége, Receptus, „pedig lehetett volna”)

 

 

 

 

Az ostor vége

 

Rendszerint úgy indítasz egy jól megválasztott

mondattal, hogy ne alakulhasson ki

párbeszéd. Példátlanul tehetséges vagy

ebben, joggal lehetsz büszke rá.

 

Arra meg még inkább, hogy mindezt

belső monológként ásítás nélkül tudod

folytatni, de hát végül is logikus, ha

kizárólag a saját válaszaid érdekelnek.

 

Vajon beléd hasít-e valaha,

hogy a magadénak gondolt kérdések

mind elhangzottak már másoktól, és megalkották

ezzel szövegeid közmagánbeszédét?

 

 

receptus

 

visszatekintve milyen röhejes

a sok sallangos vitézi torna

mintha kárpótolhatná a keszkenős kezekből

elnyert aranyalma fénye

a megfáradt bajnokot

 

becsvágy nélkül

egyre könnyebb kezelni helyzetem

kisegítenek az ép ösztönök

 

becsüljétek

a tét nélküli harc eleganciáját

jó urak

bár nem tehetek rólatok

bizonyságot teszek értetek

 

levetett vértemet elétek teszem

aztán megbocsátok

 

 

 

pedig lehetett volna”

 

Ha a halál tette őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő

nevében? Kicsoda győz a hős nevében?."

Szécsi Margit: Nagy László emlékezete

 

 

jöttek mindenféle rangból

jöttek tarka tömegben a rendek

de senki közülük akinek szavára

porig omolhatna Babilon

 

és a csapat zavarodottan

mégis ekkor széledt el végleg

volt aki vele az élen

 

volt ki maradt megfáradtan

volt kiket elől ért az álom

és mámorukban vezérszerepekre

törve szekértáborokat szerveztek hirtelen

 

szárnypróbáló fiaknak minta így lett

a repülés lendítő íve helyett

totyogás a hősi vagy antihősi pózban

 

a szétfutó partokat megroppanva is

hídként összetartó szivárvány terhével

egyre távolabb került a túlpart

távlatait vesztve így süllyedt

 

egyre lejjebb a horizont

szem elől tévesztve a táguló határt

a táborokat védők és ostromlók

 

sorsszerű szerepük szerint lemondtak

önként! – a már kiküzdött végtelenről

pereg újra a szappanopera

zászlók lobognak iszapba ragadtan

 

/1997–2017/

 

 

  
  
 

Bátai Tibor (Budapest, 1951) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.