VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Mészáros Botond: Egy mondat az olvasóhoz
Egy mondat az olvasóhoz
ne keress a zúgó hétköznapok között, hol az idő csalón életnek öltözött, órák ketyegését ne kérd rajtam számon a percek folyása nem az én talányom, hát nem segíthetek; ne zörgess, ne kutass, látszatra több vagyok, mint egyszerű utas, mert nem izgat káosz, ciklikus, fals ima, újra és újra mormolt diszharmónia, ne borzolj miattam tollat és levelet, ne szólíts, ne nevezz néven: nem felelek, nem bújok zaj mögé, nem rejt humusz, moha, ahol te keresnél, úgysem találsz soha, csak figyelj, s megtudod, merre és ki vagyok, ha megáll a szél és hallod, hogy hallgatok, ha elcsendesül a nyugtalanság habja, meglátod: tükrével arcomat takarja; nem lüktet a káosz, nincs zaj, nincs remegés, akkor ne habozz, hívj, akkor szólíts meg, és amíg az el nem telt idő idetalál, és az entrópia nem nő, egy helyben áll: ott állok majd én is, ahol már nem vagy úr, ott, a merevségben, mozdulatlanul, a megsárgult, üres sorok között, halkan, az ismeretlenbe, a semmibe zárva, képtelenül, indok nélkül, és egy árva szót sem szólok – hiszen ott nincsen felelet, csak kérdések vannak, határozatlan rend, és elbújtat minket, mint fekete katlan, két szívverés közti kétely: kimondatlan, s megtudod, a zajok honnan is erednek, de míg nem mozdulnak a fogaskerekek, te sem mozdulj, kérlek, ne rontsd el a képet, a páholy már sejti: hiányos a képlet, hadd élvezze kicsit, hogy mind istent játszhat kevélyen, így nekik fennmarad a látszat, légy kegyes velük és ámítsd még önmagad, ha kilépsz, visszamész, úgyis visszaragad magához a világ, s te magadhoz rántod régi megszokásból eltorzult világod, én pedig elmegyek, vissza fogok menni kulisszák mögé, hol újra nem lát senki, el a következő, görcsös mozdulatba, elfelejtsz, emlékem hiába maradna: amíg a percek újra el nem késnek, én maradok csendnek, halk megismerésnek...
Szilágycseh, 2018. december 26. – 2019. január 9.
Megjelent: 2019-03-29 08:59:25
|
