Debreczeny György: völgyibeszéd
völgyibeszéd
lúdtalpak kacsáznak minden úton
és boldog
ha kussolhat a mindentudó
nem háborgatja kíváncsi kérdés
nagykés
várd hát a csodát
ne magyarázz
építsd életed a várakozásra
s majd az a perc lesz a jutalmad
mikor a nárcisztikus patkány
az átrágott betonfalban
nézegeti magát
s a betonfal a patkányban
visszatükröződik
okádtunk már elég pszichológiát
megfejtettünk minden keresztrejtvényt
lelepleztünk túl sok emlékművet
csodát
s túl sok csodás kicsi tolvajt
ki tudja mind
az idegbaj a hatalom
a torokban elakadt semmi-gombóc
és szolgálatkész tükör a világ
mert mutatja fényesnek a csizmát
a leköpöttet
óránk megáll
időtlen immár az idő
értelmetlen minden értelmezés
mert túlcsorduló kegyelettel
elkísérjük utolsó útjára a bűnt
de visszafelé meggyónunk mindent
s nem értjük a titoktartó csatornák
csillapíthatatlan hányingerét
mintha nem tudnánk még
dicstelen minden glória
és a konzervgyár is lám
túlélővé önmagát fabrikálja
mikor a gyümölcshullát
üvegkalitkába zárja
és száműzi betonfalak közé
dúsítható csodáit ez a kor
rajtunk időtlen csizma tapos
és virít virít a celofánban
a túlélő szürke tulipán
Megjelent: 2019-06-05 09:00:00
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
