Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Tóth Olivér: Március

 

 

 

Március

 

Fehér fátylat szőnek a füvek az ágak,

gyermekkorom aranyszál foszlányai

égtől a földig, mint ökörnyálak hintáznak,

foszlott lepedővitorlába fogni a nyarat,

én mint szakadt húrok dallamait

vágylak, emelj kezedhez, szádhoz,

míg rojtos szélein a világnak

földi agyagból vázába gyűlni

csonka virágok várnak.

 

Fehér fátylat szőnek a füvek az ágak,

nyári nyoszolyának a csigaházon,

templomtornyán, fehér zászlója lenni

elmúlásnyi megalkuvásnak,

ahonnan találkozásunk

elejtett hadizsákmányaként

bármikor távozol, magaddal vihetsz,

kulcslyuk nélküli ajtóimon

bármikor kileshetsz,

küszöbnyi magasságom tetején

esőtükrök nyitnak medernyi eget,

ha belenézel babonázó

zsoldostekintetemmel vigyázz,

míg rojtos szélein a világnak

földi agyagból vázába gyűlni

csonka virágok várnak.

 

Fehér fátylat szőnek a füvek az ágak,

mesélnek a menekülő hóbuckáknak,

rőt levélhegyeknek,

kripta-hús telt hűs szeleknek,

színessé festett gyászban,

mindegy kik születnek,

mindenkit szeretnek,

nyár menyasszonyává lett

szökevény fiai, lányai akit szerettek,

avarszerelemben írnak szép levelet,

ékessége lenni terített asztalomnak,

rojtos szélein a világnak

földi agyagból vázába gyűlni

 

csonka virágok várnak.

 

 

 

  
  
 

Tóth Olivér (Miskolc, 1982) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.