Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Czékmány Sándor versei (magunkkal vinni, szivárgás)

 

 

 

magunkkal vinni


pedig akárhol
talán a szomszéd ház ablakában is
megjelenhetnél
köszönnénk egymásnak mint régi ismerősök
egy bólintás elég is lenne
minek feltúrni a múltat amin túl a jelen irányába
nem is képződtek emlékeink
egy bólintás és talán egy mosoly
hogy mégis érezzük közöttünk a tér
üres illúzió 
lehetetlen változata a máig tartó önhitetésnek
amiben a napkorong fekete alagút volt
univerzumaink között

 

 

szivárgás


végtelenül egyszerű pedig
olyan ez az egyszerűség mint amilyennek születtem
nincs körülöttem semmi
és bennem is csak a végtelen üresség

este van
éjfélközeli állapot
eltelt egy nap megint és valahogy számot kellene adnom 
hogyan

senki sem bántott 
én sem bántottam senkit
testhőmérsékletem lassan – nagyon lassan – 
visszaereszkedett arra a szintre amiben még élhető az élet

színek nélkül is
tudatosan vállalt ostobaság hogy most itt és ezt
de mert megint ittfelejtődtem megengedem magamnak 
ezt az univerzumok között lebegő gesztust

tulajdonképpen lényegtelen lenne ez az egész vallomás
ha nem tulajdonítanék neki különleges jelentőséget
mutatva hogy nincs – nem létezhet –
olyan helyzet amit nem tehetünk önmagunkká 

 

  
  
 

Czékmány Sándor (1936) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.