Keresés a honlapon:

Bátai Tibor versei (oldás, rév és vám, távozóban)

 

 

 

oldás

 

ha a korszellem zárójelbe tette is

te illőképp becsüld meg szégyened

bátor ma

ki feloldva zárójelét

restellni tudja azt mi benne van

általa lehetsz majd

bárha pirulva

megannyi idült görcs nyűgétől szabad és

immár megfejtve képleted

újra csak magad

 

 

rév és vám

 

amióta

a búcsú érzete

napról napra ismerősebb

és a gesztusaid lassan rutinná válnak

észre sem veszed

hogy közben végleg búcsút vettél

minden ismerkedésnek

még az emlékétől is

 

 

távozóban

 

puszta jelenlétedre összpontosítva

egyensúlyt keresel

hogy elkerülhesd

a cselekményt befolyásoló részvétel

és a szenvtelen kívülállás

látszatát

hagyod

hogy ne következzen be

az elháríthatatlan

de amikor már végképp nincs

esélyed több haladékra

engedd

hogy minden átmenet nélkül

megtörténjen

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-03-13 08:13:40

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.