Marczinka Csaba: A hetedik év... P. Évinek
Már 7 év telt el a villámcsapásszerű
újratalálkozás óta (20 év kényszerű
szünete után vetődtünk egymás útjába)
– az újrakezdődésnek volt-é értelme?
késve beteljesült
kamasz-szerelem volt
csupán a nyári Liget
rétjén? váratlanul
megvalósult, álmodott
s különös tini-idill?!
(egy „mamiarcú” kislányt
lel félárva „kisfiú”?)
NYUSZIARCÚ KANCAISTENNŐ:
számodra szerető s pótmami,
fáraónő-domina, főboszi
– egyszerre újjászülő s temető!
(tán nem a legtisztább oltár, de mégis:
eljutottatok a hetedik évig!
valahogy mindig újrakezdődött,
mint terápia vagy italos örömök)
VALAMIT TÁN MÉG KERESTEK EGYMÁSBAN!...
(mihez esetleg nem vezet út mással)
– avagy talán nem mertek túl messzire
„kalandozni” a Másik tekintete
elől? (nehogy ne legyen bocsánat majd)
TANGÓZGATTOK HÉT ÉVE, KERESGÉLVE.
(nehogy langyos-lötty húslevessé váljon
a hajdani vadromantikus viszony!)
DE VALAMIRE MÉG VÁRTOK (egymástól
is talán)! Szép búcsút álmodsz vagy mégis
egy Nagy Újrakezdést – szabadulva így is
mind jobban nehezedő időkolonctól?!
Megjelent: 2014-08-05 14:54:35
|
|
Marczinka Csaba (Budapest, 1967.) író, költő, történész, irodalomtörténész, művészeti író, újságíró, drámaíró, esszéista, és forgatókönyvíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.