VideóA Hatvan Online (HO TV) csatorna videója Keresés a honlapon: |
Iványi Mónika versei (in memoriam sz j, hazaváró, fátum)
in memoriam sz j
nincs köztünk túl nagy különbség talán csak annyi hogy nekem még megmaradt a test míg téged széthordtak az enyészet apró katonái nincs köztünk túl nagy különbség gondolatok maradtunk csupán mások agyában szavak vagyunk formálatlanok ismerősök nyelvére pattanunk kimondhatatlanok vagyunk csak forgunk a tékozló időben mint szélforgók hasztalan színesek vagyunk és feketék vagyunk mint a csend temetés után még sincs köztünk túl nagy különbség néhányan ismerik csak titkos fekhelyünk férfiak mellkasát feszítjük szét asszonyok hallgatják jó tanácsaink és gyermekek csúfolódnak rajtunk az utca szélén nagy tágra nyílt szemükkel nézik mint közeledünk egymáshoz nárciszaid új hajtásainál
hazaváró
gyere el kedves most korábban gyere a fagy már belülről feszít bokrok tövében húzom meg magam cigarettám mint a koravén kamaszé félig lopott félig vizes dermedt ujjaim hegyén még ott ül a tegnapi munka zsibbadt fáradt betűk alszanak rajta és félek majd velük alszom én is ha még hidegebb lesz
gyere el kedves most korábban gyere fecskéink már készülődnek nádasok olvadó vizében hagyják kopoltyúikat nyöszörögnek a szántóföldek álmukban kövér varjakat szülnek s a szétmorzsolt rögök alatt pattanásig feszül a várakozás
fátum
kiemeltettél a véres habokból fogatlan istennő tejszagú keblen illatos ágyban cseperedsz fel
apád borostás szent karja erős oszlop égig ér poros padlás most az is lesepri róla lábad elé az összes csillagot
levendulaszín ruhád combközépig ér két melled márványdomb hűvös völgyében vendég a nyár combjaid erős fák közöttük fehér virág nyílik ujjaid érintésére
apád százfejű sárkány hiába dörömbölsz toronyba zárt és nem ereszt hercegek fejét morzsolja mancsában karmol tüzet okád azt üvöltöd bár megdöglene
hajadba végül fátylat tűznek táncolsz pörögsz míg kedved tartja szoknyád alá többé nem nézhet be más a térded szép lassan elkopik a kárpiton meztelen vagy alattad unottan nyöszörög az ágy gyereksírás ébreszt fel éjjelente
arcodról apró darabokban hull le a szépség mint elhasznált cserépedényről a máz a bútorokat hiába cseréled le együtt öregszel a házzal délutánonként hosszasan bámulod a kertet apád ott ücsörög a lugas alatt mintha együtt száradna el a fákkal csak nézed őt és esőért imádkozol
Megjelent: 2019-03-09 08:36:49
|
