Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Iványi Mónika versei (in memoriam sz j, hazaváró, fátum)

 

 

in memoriam sz j

 

nincs köztünk túl nagy különbség

talán csak annyi hogy nekem

még megmaradt a test míg téged

széthordtak az enyészet apró katonái

nincs köztünk túl nagy különbség

gondolatok maradtunk csupán

mások agyában szavak vagyunk

formálatlanok ismerősök nyelvére pattanunk

kimondhatatlanok vagyunk

csak forgunk a tékozló időben

mint szélforgók hasztalan

színesek vagyunk és feketék vagyunk

mint a csend temetés után

még sincs köztünk túl nagy különbség

néhányan ismerik csak titkos fekhelyünk

férfiak mellkasát feszítjük szét

asszonyok hallgatják jó tanácsaink

és gyermekek csúfolódnak rajtunk

az utca szélén nagy tágra nyílt

szemükkel nézik mint közeledünk

egymáshoz nárciszaid új hajtásainál

 

 

hazaváró

 

gyere el kedves

most korábban gyere

a fagy már belülről feszít

bokrok tövében húzom meg magam

cigarettám mint a koravén kamaszé

félig lopott

félig vizes

dermedt ujjaim hegyén

még ott ül a tegnapi munka

zsibbadt fáradt betűk alszanak rajta

és félek

majd velük alszom én is

ha még hidegebb lesz

 

gyere el kedves

most korábban gyere

fecskéink már készülődnek

nádasok olvadó vizében

hagyják kopoltyúikat

nyöszörögnek a szántóföldek

álmukban kövér varjakat szülnek

s a szétmorzsolt rögök alatt

pattanásig feszül a várakozás

 

 

fátum

 

kiemeltettél a véres habokból

fogatlan istennő

tejszagú keblen

illatos ágyban cseperedsz fel

 

apád borostás szent

karja erős oszlop

égig ér

poros padlás most az is

lesepri róla lábad elé

az összes csillagot

 

levendulaszín ruhád combközépig ér

két melled márványdomb

hűvös völgyében vendég a nyár

combjaid erős fák

közöttük fehér virág nyílik

ujjaid érintésére

 

 

apád százfejű sárkány

hiába dörömbölsz

toronyba zárt és nem ereszt

hercegek fejét morzsolja mancsában

karmol tüzet okád

azt üvöltöd bár megdöglene

 

 

hajadba végül fátylat tűznek

táncolsz pörögsz míg kedved tartja

szoknyád alá többé nem nézhet be más

a térded szép lassan elkopik a kárpiton

meztelen vagy

alattad unottan nyöszörög az ágy

gyereksírás ébreszt fel éjjelente

 

 

arcodról apró darabokban hull le a szépség

mint elhasznált cserépedényről a máz

a bútorokat hiába cseréled le

együtt öregszel a házzal

délutánonként hosszasan bámulod a kertet

apád ott ücsörög a lugas alatt

mintha együtt száradna el a fákkal

csak nézed őt és esőért imádkozol

 

 

 

  
  

Megjelent: 2019-03-09 08:36:49

 

Iványi Mónika (Budapest, 1985)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.