Keresés a honlapon:

Péter Erika versei (Fagyhalál, kopogtató)

 

 

 

Fagyhalál

 

Megjött a tél

s az ég zsúpfedelét

ellepték a varjak.

A fák zúzmaraköpenyt

kaptak s fehér paplan

terült le a földre

 

és tavasszal

nem emlékszik senki,

hogy megfagytál

január pokróca alatt.

 

 

 

kopogtató

 

manapság mindenki

fásultan beszél,

nehéz jövőképről

és hogy meghibbantak

a mérsékelt évszakok

 

nem vitázom,

csak várom az estét,

 

elébed lüktető

lámpasor vezet,

szentjánosbogárfény,

árnyék meg glória,

s egy ima, hogy érintsem

sebhelyes kezed,

s beszívjam

édes, kesernyés illatod

 

kopogtatok

 

ajtód előtt állok

lelkemig meztelen,

karácsonyi ízek

keserednek bennem,

egyetlenegy díszem

zöld selyemruhám,

de már látom magam

vízkeresztes testtel,

mint fáradt , pucér

primadonnát,

fellépés után

 

pedig élő törzse

lehetnék gallyaknak,

madarak raknának

pólyákat belém,

de fám holt ágain

hamisgyöngyök vannak,

ám a nap tél-fényét

őrzöm neked én

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-02-23 07:36:35

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.