Keresés a honlapon:

Kis Pál István: Az út menti diófa

 

 

 

 

Az út menti diófa

I.m. Mészöly Miklós

 

Az út menti diófát a vándorok már szeggel körbeverték.

Pontosan úgy, ahogy a jeladás szabálya maga a mérték.

Kalapács a láncon, szeg a pléhdobozban,

bárkinek kell, tudja,

ne keresse, ott van!

 

No, persze a hagyomány.

Az is csak születik és meghal...

a diófa is, a szögek is,

és persze a lánc a kalapáccsal...

 

A szálfatermet minden fának példa,

a visszanéző szem jól jöhet a láncnak,

míg zsebpiszokká lesz a kenyérmorzsa,

támaszul a kételkedés kell a keresztfának!

 

Állhatnék tán mellé a szegeket számolni,

gazdagít vagy öl ennyi tapasztalás?

A kéreg még beforr, a hús feketéllik,

mint a hitetlenség, nem kell ide Tamás!

 

Mellette állva a végtelen időn, ott, a fele útban,

megérthetném, mit az emberész még belátni képes,

és gondolhatnám másként,

de legfőképpen jobban;

 

mire jó a vasszeg, ha belém verik éppen!

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-01-12 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.