Lajtai Gábor: Téli történet
Riadtan, fázva ült a járdaszélen,
Fagyott markában fillérnyi öröm,
Gyermeki arcán csillogott a télben
Sós könny és közöny, hópihék között.
Felette jártak felsőbbrendű lények,
Megcsörrent néha pénzük a kövön,
Szemükben gyúltak nagyvárosi fények,
Kegyes szívükbe béke költözött.
És ő csak ült, csak ült a járdaszélen,
Mosoly oszlatta arcán a ködöt,
Kicsiny tavasz lett körötte a téren,
Hitte a fényt a fellegek fölött.
Szeretett volna átlátni az égen,
Köszönni reményt, kérni szebb jövőt,
Érezte Istent túl a messzeségen,
Koldusként ült az emberek között.
Megjelent: 2014-08-05 13:47:31
 |
|
Lajtai Gábor (Budapest, 1969 - 2020) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
