Keresés a honlapon:

Ványai Fehér József versei (Laterna magica, A kihűlt lélek)

 

 

 

 

Laterna magica

 

 

Kölyökkutyakorom ígérete:

Mehet a Holdra, aki akar,

Ingajáratban, oda-vissza,

A Marsra még kicsit várni kell.

Később nem értettük,

Miért iszik Gagarin egyre többet,

S egyáltalán: az van vele, hogy

Nincs hír róla, eltüntették,

Majka kutya is odaveszett.

És késik az első női űrhajós

Kilövése, benövése, lelövése,

Fellövése is.

„Látta valaki Tyereskovát?”

Ezt játszottuk.

Később a Hold visszatért

Újromantikus költők eszköztárába,

A Marsról pedig a szovjet költőkön kívül

Senki sem akart verset írni.

A Tejút saját farkába harapott,

Feltűnt Yoda mester a Star Wars-ból,

A politológusok a világ

Fenntarthatóságáról és fenntarthatatlanságáról

Értekeztek egyre többet,

Őket váltják most

                a biztonságpolitikai

                                         szakértők.

Mi újra a konyhában,

A viaszkos vászonnal borított

Asztalnál ücsörgünk, előttünk májkrém

És ketchup (kecsap, kecsöp, stb.)

A kisablakon beszűrődő fény

Tele muslincával és bacilussal.

Két ufólátogatás közt

A teret és időt túlélni

Akarjuk (szeretnénk),

Nem átugrani.

 

 

 

A kihűlt lélek

 

 

Ez nem az én hangom, utánozok és

Pózolok, rossz bonviván valami

Avantgarde-dal leöntött operettben,

Herélt hérosz egy aktualizált

 

Mitológiában, kinek lemetszett

Hímtagja piros léggömbök között

Árválkodik a nézőtér-színpadon,

Háttérben a palotakert bokra –

 

Árnyék a szolgálóházban, aki

Vagyok, szeretőm a huncut félhomály,

Kihűlt sarkokat fűt a szerelem

 

És elhagyott vermeket melegít

A vágy, testhomály lakik ott, gyáva

Ura kóbor ösztön, fagyos lélek.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-01-04 07:10:55

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.