VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Ványai Fehér József versei (Laterna magica, A kihűlt lélek)
Laterna magica
Kölyökkutyakorom ígérete: Mehet a Holdra, aki akar, Ingajáratban, oda-vissza, A Marsra még kicsit várni kell. Később nem értettük, Miért iszik Gagarin egyre többet, S egyáltalán: az van vele, hogy Nincs hír róla, eltüntették, Majka kutya is odaveszett. És késik az első női űrhajós Kilövése, benövése, lelövése, Fellövése is. „Látta valaki Tyereskovát?” Ezt játszottuk. Később a Hold visszatért Újromantikus költők eszköztárába, A Marsról pedig a szovjet költőkön kívül Senki sem akart verset írni. A Tejút saját farkába harapott, Feltűnt Yoda mester a Star Wars-ból, A politológusok a világ Fenntarthatóságáról és fenntarthatatlanságáról Értekeztek egyre többet, Őket váltják most a biztonságpolitikai szakértők. Mi újra a konyhában, A viaszkos vászonnal borított Asztalnál ücsörgünk, előttünk májkrém És ketchup (kecsap, kecsöp, stb.) A kisablakon beszűrődő fény Tele muslincával és bacilussal. Két ufólátogatás közt A teret és időt túlélni Akarjuk (szeretnénk), Nem átugrani.
A kihűlt lélek
Ez nem az én hangom, utánozok és Pózolok, rossz bonviván valami Avantgarde-dal leöntött operettben, Herélt hérosz egy aktualizált
Mitológiában, kinek lemetszett Hímtagja piros léggömbök között Árválkodik a nézőtér-színpadon, Háttérben a palotakert bokra –
Árnyék a szolgálóházban, aki Vagyok, szeretőm a huncut félhomály, Kihűlt sarkokat fűt a szerelem
És elhagyott vermeket melegít A vágy, testhomály lakik ott, gyáva Ura kóbor ösztön, fagyos lélek.
Megjelent: 2019-01-04 07:10:55
![]() |