Keresés a honlapon:

Péter Erika versei (A szeretet kihívásai, Szenteste, Cérnaszálon)

 

 

 

 

A szeretet kihívásai

 

Ismét Karácsony lesz,

nagy szavak röpködnek,

– talán csillagokból  

hullik majd a hó –

angyalkar énekel,

girlandok villognak,

s gyémántként

ragyoghat belőlünk a szó,

 

ám mondd, mi történik, 

ha alszanak az őrök,

alattomban tőrré

válik az ige,

a háromkirályok

rossz útra tévednek

s az angyaloknak is

alábbhagy hite?

 

*

 

Kutatom a szókat;

tisztesség, boldogság,

szabadság, szeretet;

megtartanám őket,

ám elvándorolnak,

 

sarokba állok most,

így vezekelek

 

én, a parányi lény

letérdepelek,

és egy óriási

cipő orrát látom;

fűzőjét bekötöm,

lekaparom róla

a rászáradt sarat,

felnézek; emlékek

ömlenek az égből,

 

s eszmélnek temetett,

drágakő szavak.

 

 

Szenteste

 

Minden karácsonyba félig belehalok,

Jézus megszületik én haldokló vagyok:

illó sóhajokkal díszítem fel fámat,

fenyőm depressziós,

megkövesült bánat.

 

Orgonaszó szárnyal Isten háza felett,

rózsaablakain árnyak derengenek: 

egy lézerfény az égre karcolja szép arcod.

 

– Orgonálnék én is –

 

Ujjaim már érzik a csontbillentyűket,

hallom a felszálló s morajló hangokat,

a viharos tenger komor zsolozsmáját,

s míg habzsolom a zene

magasztos perceit

rám zúdul a pokol:

halált látok és kívánok ölelést.

 

Majd miként a reggeli köd,

szétfoszlik a zene,

s csak szeretet szól bennem.

 

 

Cérnaszálon

 

Decemberben

angyalszárnyak

borítják el az eget,

s míg trónusukon   

alszanak az istenek,

aranypapírokba pólyált

fegyvereket rejt az ág.

 

A karácsonyfán

törékeny kis üveggömbként

lóg a felakasztott holnap,

melyet csupán Vízkeresztig

tart egy gyönge cérnaszál.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-12-24 16:24:24

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.