Keresés a honlapon:

Széll Zsófia versei (Mentes, Törik is, ha szakad)

 

 

Mentes

 

A szemüvegedet babrálod -

jobban kellene látnod, amit.

A foltok a lencsén, a kicsi

karcolások. Egyre gyakrabban

hordod, van, hogy nem csak

olvasáshoz húzod fel: más 

színben a világ. Van rajta

valami réteg, ami kiszűri a

káros fényt. Halkan magad elé

suttogod, hogy káros fény. 

Milyen lehetetlenség. Talán

valami olyan lehet, mint a 

finomított cukor. Szemüvegben

meg ez az egész eritritféle. 

Valamivel mindig babrálnod 

kell. Hogy az az egyik kiszűrje

a másikat. Lehet a nemvan

káros? Magad elé suttogod:

dehát mindig van előtte, meg

azelőtte, aztán a mégelőtte. 

Valamiért az utánák kimaradnak. 

Csak hogy kicsit jobban meg-

keverjed, a múltban is van jövő.

Szereted a keretes szerkezeteket, 

emlékezni kell arra, hogy mivel

kezdted, mert az az első az

utolsó. Hogy a végső? Talán 

az a káros fény. Márhogy az

életre káros. Totál. Annyiszor

suttogod magad elé, hogy el-

veszítse a jelentését, így 

szűrsz - túlismétléssel. Most

éppen ezzel babrálsz, holnap

majd valaki mással. Foltok, 

karcolások, rétegek. Egyelőre

még elég a szemüveg csak az

olvasáshoz.

 

Törik is, ha szakad

 

Mennyire elgyávulunk.
Apránként ko
pik az a keménység, az 
a rohanás: kény
elmi talpbetét, extra pamutru
ha. 
Megsajduló váll, beállt
nyak, egyre merevebb 
csigolyák. És nem kérd 
ezek
rád. Az idő így, én meg amúgy
sem. ennyire  
erős a nem, az
tán az igenek?
Meddig? Pedig. Hallgatsz 
erről is.
Mind
ig. Még egy szerelmes 
szám, keserű mosollyal csóv
álom
a fejem. Hová gondolsz?
Mi már nem csinálunk 
így, csakis úgy, 
csakis olyat, 
amibe szó nélkül dög
lünk bele. Mert bele fogunk. 
Ez a kurva 

középszer, se
hol az elsodor, se
hol az örökké, se
hol a 
baszottul
nagyon, az annyira, 
hogy

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-12-16 09:00:02

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.