Kosztolányi Mária versei (időutazók, meglehet zsenánt már a májusi esőkről verset írni, a szív drámája)
időutazók
délelőtt tizenegykor leállt a légkondi kitüremkedtek
derékban az ingek elsőként most is a kövérek jöttek
csípős tajvanit ettek egykor megállt a lift kettőkor
megérkeztek a szerelők nők gyerekek nagy volt a
zaj működtek a mammoni részletek pénztárgép
pénzautomata pénzváltó háromkor felálltak a meg-
határozások a falélek azt mondták: gráf de nem
figyelt senki négykor bezáródtak az ajtók és egyre
melegebb lett megindultak a találgatások először a
csokoládék olvadtak majd a polcok a falak végül
az oszlopok félkor eltűnt a lépcső és a főbejárat
fázom – szólt Margaritának a Mester és összehúzta
magán az inget
meglehet zsenánt már a májusi esőkről verset írni
az ablakból figyeltük ahogy pattogtak a vízszemek
végig a grádicson az udvaron a kapu alatt
tudták az utat az árokig
mikor elállt siettünk megnézni milyen eső után a part
keltek-e gombák és békák ezalatt
s ha ázott szagoktól részeggé válva ugráltunk a pocsolyákba
nem szólt senki miatta
később a városban is találkoztam vele
szerelmes voltam és a srácra vártam
együtt jöttek láttam a fiú hajában
nem tudtam hogy eső is lehet jövőknek hírnöke
ha tehetném most két fiamnak adnám a májust
érezzék mentsék a fontosak közé
s akkor majd ott leszek én is a sárban
a fűszagú friss pocsolyákban
mert nem bírom itt hagyni csak úgy
szó nélkül semmiképp
a szív drámája
kedvenc fűzfánk alatt ültünk és rángattam földből kilátszó
gyökereit hogy leplezzem legörbült számon az óhajt hogy
maradjon így a holnap a part a nyár s érinteni akartam lá-
bán a mérges csípések helyét fogni a kezét de tíz évesen
nem mertem másnak látszani
Megjelent: 2018-11-21 16:11:59
 |
|
Kosztolányi Mária (Bogyiszló, 1955)
|
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
